Még több kerítés – nagyon rossz ötlet

Egy kicsi faluban élek, közel a román határhoz. Itt a napi valóság része a határ, határőrizet és annak minden velejárója. Már gyerekkoromban is csodálkozva néztem a lezárt utakat, a felszedett síneket, az eltorlaszolt határátkelőket. Gyerekként, még a rendszerváltás előtt, nagyon furcsának és izgalmasnak találtam, hogy néhány száz méterre tőlünk, megközelíthetetlen kis falvak vannak. Szinte mesebelinek tűntek, mint az kerek erdő, meg az üveghegy – van is meg nincs is. Ismertem a nevüket, tudtam magyarok laknak ott is, de nagyjából az Óperenciás tengeren túlinak éreztem őket. Legfurcsábbak azonban az őrtornyok voltak. Néhány száz méterenként sorakoztak a román határon, titokzatosan, fenyegetően. Erdőn-mezőn csavargás közben többször beszélgettünk a tornyokról a barátaimmal, találgattuk mi lehet bennük, van-e géppuska, egyáltalán van-e benne katona, szóval mozgatta a fantáziánkat. Egyszer valakivel nagyon terveztük, hogy éjszaka közel lopózunk, szerencsére ebből nem lett semmi.

Számomra már akkor teljesen érthetetlennek tűntek. Miért kell lezárni a határt? Átjutni Romániába (a Partiumba) kész tortúra volt: hosszas várakozások, vámolás, kipakolás, a határőröktől való félelem. Örüljön, aki nem emlékszik erre a torokszorító érzésre. Fegyveres, idegen katonák vizsgálgatnak, és közben azon izgulsz vajon a két nadrág, amit vettél nem szabályellenes-e, mert akkor visznek el. És a többi: csúszópénzek, íratlan szabályok hogy mi felett hunynak szemet, szokásjog mit hogy kell csinálni, hogy illik, hogy célszerű. Teljesen értelmetlen és felesleges megalázó szenvedésnek tűnt, és hát az is volt.

A rendszerváltás egyik nagy jelképe volt számomra, hogy eltűntek az őrtornyok. Tudom, a nyugati vasfüggöny fontosabb, de nekem személyesen ez jelentett sokat. Végre, gondoltam, itt a szép új világ, a régi hülyeségeknek végük. A határzár csak az emberek felesleges kínzására volt jó, de most diadalmaskodik a józan ész, most tényleg az emberek java az első. (Pláne ha a schengeni-övezetbe is belépne Románia – pár évig ebben is reménykedtem, de ez most már egyre inkább sci-fi.)

Ezért érintett nagyon rosszul a romániai határra tervezett új kerítés. Tudom, meg lehet magyarázni, hogy a migránsok, meg hogy a határátkelők megmaradnak, meg nem lesz körbekerítve az egész ország, de mégis. A legrosszabb emlékeim elevenednek meg, az általam ismert Magyarország legrosszabb idejét idézi ez a hír. Elegem volt abból a rendszerből, pontosabban az akkori rendszerben a hatalom gondolkodásából: a józan észre fittyet hányó elzárkózás, az állampolgárok érdekeinek semmibe vétele, a háborús hangulat. Nekem nem kell. Nem érdekel, hogy Izraelben meg az USA-ban is van kerítés. Nem érdekel, hogy a kormány háborúzni akar a szírekkel. Nem érdekel hány menekült jön be illegálisan. Oldja meg Orbán máshogy. Nekem nem kell kerítés még egyszer.

Tudom már van GYODA a déli határon, sőt mikor ezeket írom már megy is a könnygáz meg a vízágyú. De azt gondolom ezt a véleményemet leírni mindig időszerű.