Emberhalál lesz, és akkor nekünk annyi.

A menekültkérdésről már mindent elmondtak és leírtak amit csak lehet. Érte, ellene, mindegy,  a társadalom teszi a dolgát, megvitatja az aktuális nagy kérdéseket. Persze itt is ijesztő nézni az indulatokat, de az a helyzet, hogy bármely tetszőleges és ártatlan témában hasonló feszültségek, anyázások jönnek elő. Nincs az a virágfestő fórum vagy bélyeggyűjtő facebook csoport ahol az emberek nem tudnák megfojtani egymást egy kanál vízben – ha erre alkalmunk és lehetőségük adódik. Politikai kérdésekben pedig szinte reménytelen párbeszédet kezdeni, azonnal jön a nácizás, libsibolsizás, cionizmus, patásorbán, sorosbérenc meg a többi.

(Én azt gondolom, a jó kormányzat egyik legfontosabb tevékenysége éppen az indulatok kezelése, a konfliktusok csillapítása lenne.)

Most nem is a véleményemről szeretnék írni elsősorban (na jó címszavakban: a kormány teljesen félrekezeli a dolgot, az emberiesség a legfontosabb, EU-s megoldás kellene), nem is a különböző álláspontokat szeretném összevetni, hanem a legnagyobb félelemről akarok beszámolni: ölni fognak.

Mindegy ki mit gondol a bevándorlókról (vagy akárhogy nevezzük őket), 2016-ban reális esély van arra, hogy fegyvertelen embereket fognak legyilkolni Magyarországon. Nagyon nagy változásnak kell bekövetkezni, hogy ne így legyen.

A rendőrség példaértékűen kezelte a helyzetet eddig. A lehetőségekhez képest szakszerűen, humánusan, határozottan. Voltak persze gondok, csúnya jelenetek, hibák, de ezeket lehetetlen megúszni ilyen jellegű és nagyságú tevékenység mellett.

A katonaság azonban nem rendőrség. A legtöbb ember talán össze is mossa őket, ez is egyenruhás állami erőszakszervezet, az is. A különbség azonban óriási. A rendőrség kimondottan civilek közötti munkára van felkészítve, erre vannak eljárásaik, tudásuk, eszközeik, erre van napi rutinjuk. Egy készenléti rendőr, aki a fociultrákat, a ködobáló tüntetőket, a tömegverekedéseket kezeli napi szinten, nem fog megijedni pár száz szaladgáló menekülttől, akik át akarnak menni az osztrák határon. A hadsereg azonban kimondottan ölésre, az ellenséges csapatok meggyilkolására van kiképezve. Mit fog tenni az a katona, akinek megparancsolták, hogy ezen a vonalon nem juthat át senki, tessék itt egy gépkarabély, meg 120 lőszer?

Nagy eséllyel emberhalál lesz, (kivéve ha valami nem változik, például csökken a bevándorlók száma, mondjuk a hideg miatt).

Ekkor viszont ez az ország alapvetően megváltozik. Mindegy, hogy akit megölnek az egy gazdag szír gazdasági bevándorló aki bizniszelni megy Berlinbe, vagy egy nincstelen kibombázott négygyerekes anyuka. Ez az ország elveszti erkölcsi tartását, lerombolja értékeit, szembeköpi elveit. Utolsó gyilkosok leszünk a nemzetek között, hogy azt ne mondjam a „legpocsékabb nemzet”. Ez a teljes magyar államigazgatás embertelen csődje, a magyar jog és igazság csúfos bukása lesz, a rendszerváltás utolsó idealisztikus morzsáinak eltűnése.

Akit lelőnek, annak halála természetesen tragikus lesz, szerintem minden élet felbecsülhetetlenül értékes. De ebben a történetben ettől több forog kockán – sajnos emberek nap mint nap meghalnak értelmetlenül balesetben, rablótámadásban. Még csak nem is az a lényeg hogy szerencsétlen üldözött vagy ravasz terrorista aki meghal. Ez a gyilkosság egy országra fog visszahullani, egy országot bélyegez meg, egy ország erkölcsi bukását, és egy ország államigazgatásának csődjét fogja jelenteni.

Mindannyian felelősek vagyunk.

Ez a bogbejegyzés is azért született, hogy legalább magamból kiírjam amit érzek.